Egy régebben gyakrabban, de a nagyüzemekben egyáltalán nem használt módszert próbálok most ki, amivel a szőlő méretén, mutatósságán, minőségén lehet javítani mégpedig a gyűrűzést. Az a jó benne, hogy semmilyen vegyi anyag, műtrágya, varázslat nem szükséges hozzá, a szőlő intéz mindent magától.

Annyit érdemes tudni a szőlő biológiájáról hogy a tápanyag áramlás a gyökértől a hajtáscsúcs irányába a vessző belső fás részén halad, míg a levelek által létrehozott tápanyagok a külső háncs részen át vándorolnak lefelé a felhasználási vagy raktározási hely felé. Azaz ha a fürt fölött lévő levelek által megtermelt tápanyagokat a fürt alatt megakasztjuk, nem engedjük a gyökérzetbe vándorolni, akkor az felhalmozódik többek között a fürtben is.

Úgy tudjuk ezt elérni hogy közvetlenül a vessző fürt alatti részén 3-6 mm szélességben a vesszőről a háncsot körben, gyűrűszerűen eltávolítjuk. Így a tápanyagok kénytelenek lesznek a gyűrű feletti hajtásrészekben illetve a fürtben felhalmozódni ami reményeim szerint, szebb, nagyobb zamatosabb fürtöt fog eredményezni. 

Két hátulütője van a dolognak. Egyrészről jelentős élő munka még ha erre a célra kialakított gyűrűző fogót is használ az ember, másrészt meg a gyökérben eltárolt tápanyag mennyiséget csökkentjük evvel ami a tőke legyengüléséhez vezethet, tehát tőkénként max 1-2 vesszőn célszerű alkalmazni ezt a módszert.

A műveletet a virágzás után, zsendüléskor célszerű elvégezni. Mostanra már talán kicsit kései a dolog, bár szerintem a fürtnek így is mindenképp javára fog válni.

Sniccerrel (tapétavágó penge) vágtam át a háncsot de léteznek gyűrűző fogók is.

Naná, hogy nem volt nálam mérőszalag ezért maga a sniccer lesz az etalon na meg persze a tőkén lévő többi fürt, amin lemérhetem majd a fejlődést.